Egy tipikusan olasz étel a lyukas csontot jelenti, amelyről lefő a hús. Nekem nem volt ilyen marhahúsom és így nem volt csont, de mégis nagyszerű étel lett. De egy személyes vonatkozást erről az ételről megosztanék veletek. 2005-ben nem sok fogalmam volt a hosszú ideig tartó főzésről,mert mitől is lett volna itthon. Páromtól kaptam egy Stahl Judit szakácskönyvet. Abban volt benne egy osso buco recept, amelynél 12 órát kell sütőben főzni az ételt. Értetlen álltam előtte és gondoltam elírás. Volt egy dedikálás a Nyugati téri Alexandrában, ahol megkérdeztem Stahl Judittól, hogy ez nem nyomdai hiba? Vérig sértődött, kaptam egy e-mail címet tőle, kérte, ha elkészítem írjam meg neki, különben is jó a könyve. Nos, megírtam többször is, azóta sem érkezett válasz. Azóta tudom, hogy valóban van olyan étel, amelyet hosszasan kell készíteni, ez is ilyen, de én nem fogom csak 3-4 órát, így is finom lesz az eredmény. Nyilván nem az eredeti recept ez, de mi így szeretjük.

1,5 kg marhanyak és 1 kg csont nélküli sertéscsülök kerül az ételbe, ezeket a húsokat a készítés előtt 1-2 órával besózom, borsozom. A pihentetés letelt után pedig elkezdem az ételt összeállítani.

Egy cseréptálba rétegezve kerül egészben a hús, nagy darabokra vágott sárgarépa, zeller, gyökér, erdei gomba (gyűrűs tuskógomba), nagyobb cikkekre vágott vöröshagyma, fűszerek (zeller, zsálya, rozmaring, kakukkfű). fokhagyma, reszelt narancshéj, só, paradicsomkonzerv, ehhez mennyiséghez 2 db 40 dkg-os kell. Egy doboz barna sör, lehetőleg jó fajta és annyi víz, amennyi épp ellepi és a narancsnak a leve.

Betesszük a sütőbe és maximális hőfokon felmelegítjük. Ekkor visszavesszük 120 fokra és 3-4 órát főzzük, addig, ameddig a húsunk szinte szét esik. Szükség esetén pótoljuk a folyadékot, de sűrű rövid szaftnak kell lennie. Én házi tésztával tálaltam.

Jó étvágyat!