Az idő és a kor előre haladtával egyre inkább emocionális töltetet kap minden gyermekkori íz. Igen, a most következő sütivel is ez van. Kb 25 éve nem találkoztam vele. Végre hozzájutottam a recepthez és ami még fontosabb az így nagy betűvel: VÉGRE megcsináltam. Ízrobbanás, élmények felszabadulása lett a vége. Sokat gondolkoztam viszont a megosztáson, de meggyőztek a kóstolóim. Mert első alkalommal csináltam, mert nem úgy néz ki, mint anno, mert nagyok lettek. De higgyétek el finom lett, készítsétek el, picit kisebbre,mint én, de így is nagyszerű lett. Így vállalom picit kudarcba fordult sütim és ajánlom nektek.

A tészta:

70 dkg lisztet 3 tojás sárgájával, 12 dkg zsírral, 1 zacskó sütőporral, 2 dl tejjel, 30 dkg porcukorral elkeverünk.

Közben a sütőnket 160 fokra előmelegítjük. Sütőpapírral bélelt tepsikre a tésztából kis gombócokat formálunk (kisebbet, mint én). Egymástól távol helyezzük, mert nőni fognak. Sütőben hőlégkeverésen 15 perc alatt készre sütjük.

Közepüket kivájjuk kiskanállal, kb fél centis tészta szél kell, hogy maradjon, ezt még melegen kell megtenni, hogy a tészta ne törjön. A ivájt darabokat miután kihűlt felhasználjuk a krémhez.

A krém:

A kivájt tészta darabok törve, 15 dkg darált dió, 2 ek sütőrum, 20 dkg puha vaj, 3 ek kakaó, 4 ek baracklekvár, ha nem elég lágy a krém, a lekvárral vagy pici tej hozzáadásával lágyítható én lekvár párti vagyok. Az egészet összedolgozzuk és kivájt üregekbe töltjük, összeragasztjuk.

Egy edénykébe teszünk pár csepp piros egy másikba pár csepp zöld ételfestéket kevés vízzel oldjuk és ezekkel a festékekkel enyhén bekenjük az összeragasztott tésztát, majd cukorba forgatjuk és sütőpapíron hagyjuk picit száradni.

Innentől már csak élvezni kell az ízeket. Jó étvágyat!